A kezdetek…

A Budapesti Műszaki Egyetemen az anyagmozgató gépek oktatása 1898-ban kezdődött, az akkori egyetemi szervezeti struktúrában a IV. Gépszerkezettan Tanszék keretében. A kor technikai haladásának megfelelően az oktatás elsősorban az emelőgépek konstrukciójára helyezte a hangsúlyt.
Az anyagmozgató gépek diszciplína oktatása 1952-ben szerveződött önálló tanszékké a Gépészmérnöki karon Emelőgépek és Szállítóberendezések Tanszék megnevezéssel. A tanszék oktatási területén megjelentek a szállítógépek oktatásával kapcsolatos ismeretek is. Az oktatás és a tudományos munka mindig együtt haladt az ipar és a nemzetközi tudomány fejlődési irányaival. A tanszék vezetője Greschik Gyula lett, aki a Budapesti Műszaki Egyetem 1928-ban történő elvégzése után tervezőmérnökként kezdett el dolgozni a Ganz Hajógyár Emelőgépek- és Szállítóberendezések Osztályán, ahol 1938-tól főmérnök, 1944-től osztályvezető, műszaki főtanácsos, 1945-tól cégvezető főmérnök volt. 1951-ben a Darutervező Iroda műszaki vezetője és 1955-től 1960-ig a KGMTI Daru- és Gépszerkesztési Irodájának vezetését látta el. A József Attila és Ady Endre úszódaruk, valamint a gazdaság háború utáni újra indulását lehetővé tevő nagyszámú daru tervezésben betöltött szerepéért Kossuth díjra felterjesztették, de eszmeisége a regnáló hatalom számára nem volt elfogadható, ezért azt nem kaphatta meg. A tanszéki kutató, fejlesztő munkában haláláig, 1982-ig, tevékenyen részt vett, lenyűgöző szakmai tapasztalatával hathatósan támogatta azt.

1952-ben a Mérnöki és az Építészmérnöki Kar önállósult, Építőipari Műszaki Egyetem néven. Időközben 1951-ben önálló Közlekedési Műszaki Egyetemet létesítettek Szegeden, amely 1952-ben Szolnokra költözött. Ezt 1956-ban Budapestre helyezték át, s Közlekedési Üzemmérnöki Karként beleolvasztották az Építőipari Műszaki Egyetembe, létrehozva ily módon az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemet. 1951-től kezdve a Közlekedési Műszaki Egyetem, illetve 1956 után a Kar oktatási és kutatási bázisa szolgált a közlekedési ágazat szakembergárdájának képzésére. (Korabeli feljegyzések tanúsítják, hogy a Kar rendelkezett “Rakodásgépesítési Tanszék” -kel).

A Kar az ipar igényeinek kielégítésére 1965-ben beindította az “építőgépész szakot”, 1966-ban pedig a Közlekedésüzemi szakon belül az “anyagmozgató gépész ágazatot”. Az oktatást a Gépjárművek Tanszéken belül megalakult “Építőgépek csoport” és a korábbi “Rakodástechnikai Tanszék” Budapestre költözött oktatói és a tanszék köré csoportosult ipari szakemberek látták el. 1967-ben döntés született a Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyesítésére.

Az anyagmozgató gépész és az üzemszervező ágazat kialakulása…

A gépész ágazat: 1968-ban olyan döntés született, hogy a Közlekedésmérnöki Karon koncentrálni kell a mobilgépek tervezésével, üzemeltetésével kapcsolatos oktató- és kutatómunkát. E döntés eredményeként alakult meg 1969-ben az Építő- és Anyagmozgató Gépek Tanszék Dr. Pristyák András vezetésével az “Építőgépek csoport”, és a Gépészmérnöki Karról áthelyezett “Emelőgépek és Szállítóberendezések Tanszék” oktatóiból.

1969-ben a Kar hallgatói új tantervek és új szakosodási rend szerint kezdték meg tanulmányaikat. Ezt a szakosodási rendet, a tanulmányaikat korábban megkezdőkre is érvényesítették. A szakosodási rendnek megfelelően 1969-től az Építő- és Anyagmozgató Gépek Tanszék lett a szakvezetője az anyagmozgató gépész és az építő gépész szakoknak. A Tanszék tudományos munkájában jelentős szerepet vállalt Dr. Sváb János professzor, valamint Dr. Tóth Ferenc docens, és az 1969-ben létesült laboratórium kutatómunkájának fejlesztésében dr. Rácz Kornélia adjunktus továbbá dr. Kása László docens.

A Tanszék laboratóriumát először 1971-ben adták át Az átadást megelőzően jelentős építészeti átalakítást kellett végezni, mert korábban itt üzemelt a Bánki-féle egyhengeres lassújáratú diesel motor.

A Tanszék laboratóriumát először 1971-ben adták át Az átadást megelőzően jelentős építészeti átalakítást kellett végezni, mert korábban itt üzemelt a Bánki-féle egyhengeres lassújáratú diesel motor.

Az 1991-ben bevezetett új tanterv 1994-ben revideálásra került, mely a 80-as évek végén és a 90-es évek elején megfigyelhető automatizálás és komplex rendszerek térhódításának is köszönhető. Ez különösen érvényes az anyagmozgatásra, hiszen az automatizált anyagmozgatás egy rendszerképzés, amely az ipari termelésben és a szolgáltatásban nélkülözhetetlen. Az informatika segítségével e rendszerek állapota és működése nyomon követhető. E kihívásnak megfelelően a tanszék oktatásában megjelennek az automatizálást segítő tárgyak és az üzemi logisztikai rendszerek tudománya. A tanszék vezetését mindeközben Dr. Kulcsár Béla professzor úr vette át.

Az üzemszervezési ágazat: Az 1966-ban beiskolázott 34 fős csoportból 1971-ben 28-an szereztek diplomát. Tanulókör-vezető tanáruk („osztályfőnökük”) Dr. Prezenszki József tanár úr volt, aki végig figyelemmel kísérte a csoport tanulmányi-, szakmai előmenetelét, fejlődését. Az ágazat megszervezésében, a képzés szakmai irányvonalának kidolgozásában és nem utolsó sorban, az oktatásban döntő szerepet vállalt a Dr. Felföldi László tanár úr által vezetett – a kar Közlekedésüzemi Tanszékén dolgozó – csoport, amelybe, a már említetteken kívül, még Dr. Tarnai Júlia és Dr. Molnár László tartozott. Ez idő alatt a tanszék vezetését Dr. Prezenszki József tanár úr látta el.

Az első tantervben a szakmai törzsanyagot az Anyagmozgatási folyamatok, az Anyagmozgató gépek, a Raktározás technika és a Szállítástechnika c. tantárgyak képezték. (A mindezeket magába foglaló „logisztika” kifejezés csak évtizedekkel később, az 1991-es tantervmódosításkor került be a tantervbe, hosszas tananyagfejlesztő munka eredményeként.) Az anyagmozgatási folyamatokkal összefüggő fejlesztések, kutatások elsősorban Felföldi tanár úr, a raktározással kapcsolatos tananyagok korszerűsítése, átdolgozása pedig Prezenszki tanár úr nevéhez fűződnek. Ezt a fejlesztő munkát alapozták meg és támasztották alá a BME Közlekedésmérnöki Karának Közlekedésüzemi Tanszékén folyó, csaknem fél évszázados múltra visszatekintő kutatások, valamint az ezek eredményeire épülő tervezési munkák, amelyeket korábban a Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint különböző tervező- és kutatóintézetek, a későbbiekben egyes vállalatok, vállalkozások megbízásából végeztek. A megbízások zömében a raktározással kapcsolatos témák hangsúlyos szerepet játszottak.

A folytatás…

A Közlekedésmérnöki Karon a kétlépcsős oktatásra való áttérés 2006-ban következett be. A ma is érvényes bolognai-rendszerben mind az alapképzésben (BSc), mind pedig a mesterképzésben (MSc) jelentős részarányt képvisel a logisztikával kapcsolatos ismeretek oktatása.

Végül…

A 2012-ben bekövetkezett tanszékátszervezések során a Közlekedésüzemi Tanszék logisztikával foglalkozó munkatársai, valamint az Építőgépek, Anyagmozgató Gépek és Üzemi Logisztika Tanszék munkatársai részvételével megalakult az Anyagmozgatási és Logisztikai Rendszerek Tanszéke”